A templom története

Egykori elődje a török hódoltság előtt épült, és Szent Márton tiszteletére szentelték fel. A XVIII. század elején Dwornkovitz Mihály püspök a püspökszilágyi plébániát újraszervezte, s a templomot P. Berényi József buzgólkodása nyomán használható állapotba hozták. Az akkor még kicsiny épület felszentelésére 1715-ben került sor, majd 1746-48 között Althann Károly püspök jóformán újjáépítette és felszerelte. 
A boltíves szentéllyel épült templom mennyezete faborítású, egydarabból faragott faoszlopok tartották a kórust, amelyre később 1853-ban került Bakos József orgonaépítő-mester 6 mutációs orgonája. Ez a templom csaknem 170 évig állott, míg a már roskadozó épületet lebontották. A bontást 1914. március 17-én kezdték, s a Bánhegyi Géza királyi mérnök tervei alapján épített új templomot még ugyanezen évben, november 15-én szentelték fel.

A neogót stílusban épült templom egyhajós, támpilléres szerkezetű, félkörív-alaprajzú szentéllyel. Toronymagassága 29,4 méter (a kereszt csúcsig), szélessége 10,76 méter, hosszúsága 29,44 méter. Több mint háromnegyed évszázad múltán időszerűvé vált az épület teljes felújítása. A munkálatokat 1990-95 között készültek Talapka István esperes-plébános kezdeményezései nyomán, s az Ő vezetésével.

A templom oltárképe Szent Márton legendáját eleveníti meg, amint fél köpenyét a hidegtől elcsigázott koldusnak adományozza. A község 1792-ben elhunyt plébánosa Ehn Bernát két képet festett temploma számára, Immaculata képe ma a mellékoltáron, Assumpta a kórus alatt található.