Hornyik Károly tartalékos tábori lelkész

Csongrádon született 1889. január 5-én. A gimnáziumot Kecskeméten,
Kiskunfélegyházán és Vácon végezte. A teológiát Vácon végezte el. Pappá szentelték 1911. december 15-én.
Káplán volt Püspökszilágyon, Nagykátán, Szegváron, Kiskunmajsán, Sződön. 1914-ben ideiglenes adminisztrátor. Kókai káplán korában hívják be tábori lelkészi szolgálatra a háború vége felé 1918-ban. Az összeomláskor kerül haza és Jászkarajenőre küldik káplánnak.
1919. május 4-én vasárnap a szentmise után hamarosan vörös katonák vették körül a Jászkarajenői plébániát, ahová nagy ordítozás közben berontottak. Az első lövés Kósa József plébánost érte. A szemén hatolt be a lövés, melytől azonnal meghalt. A földre zuhanó testet káplánja Hornyik Károly átölelte, amikor őt is lövés éri, mely a száján hatolt be és hátul a koponyán jött ki. Még lélegzett, amikor hasba lőtték. Minden szertartás nélkül, gyalulatlan deszkakoporsóban földelik el őket a temető árkában.

A két papföldi maradványait 1919. október 28-án exhumálták, majd a beszentelés és az engesztelő
szentmise után gyászkocsikon Kecskemétre vitték. A végleges temetés 1919. október 29-én, Kecskeméten volt a Szentháromság temetőben, a családi kriptákban.

Oldalainkat 37 vendég böngészi